„Ezt a szakmát nem lehet úgy csinálni, hogy nem érdekelnek az emberek.”- Tóth Verával beszélgetünk zenéről, borról, életszeretetről és a postásokhoz fűződő viszonyáról.

Elfoglalt előadóként jársz postára? Van kapcsolatod a postával?

Itt nálunk Palkonyán, ahol mobilposta jár. Én nagyon szeretem, hiszen egyszerűen intézzük az ügyeinket és közben jól elbeszélgetünk. Otthon Tapolcán is mindig behívtuk a postást egy kávéra, vagy sütire. Ahogyan a legtöbb magyar családban, a mienkben is volt postás, az anyai nagymamám keresztapja. Ha a nagyanyám gyerekkorában az iskolában épp kukoricán térdelt, mert rossz fát tett a tűzre, és a keresztapja épp akkor nyitott be a tanterembe a postával (mert akkor még simán benyithatott), akkor szegény nagyanyám biztos lehetett benne, hogy ennek híre hamarabb hazaér, mint ő maga. Egyébként 2004-ben, amikor megnyertem a Megasztárt, akkor a tapolcaiakat Postás Józsi szórakoztatta, míg hazaértem a döntő után. Azóta is hálás vagyok neki azért, hogy hajnal kettőig ott tudott tartani annyi embert. Szerencsémre kaptam a Jóistentől egy olyan adottságot, hogy ösztönösen érzem, mi az én utam, hogy hogyan szólhatok a közönséghez és hogyan nem.

Ennek a formálódásnak a fejleménye a jó borok iránti érdeklődésed is?

Hogyne! Akkor mindegy volt, mit iszunk, csak üssön. De még akkor is édes bort ittam, amikor a Megasztárt megnyertem! A húszas éveim közepén kezdtünk el Mujahid Zoli barátommal bejárni a magyar borvidékeket. Mára pedig gyakorlatilag mindenkit ismerek ebből a világból az országban.

A bor iránti szeretetnek köszönhetik a pároddal közös gasztro vállalkozásotokat?

Amikor megismerkedtünk, ő már csinálta a PalKonyhát, én csak belecsöppentem. Viszont kellett akkor egy kis női energia, amit már én tettem hozzá. Figyelek az apróságokra, szívet-lelket viszek bele, a párom pedig a munka dandárját végzi, összetartja az egészet.

Hogyan születtet a quartetted?

A csapat organikusan fejlődött. Viktorral (szerk. dr. Bérces Viktor ügyvéd, egyetemi tanár), a zongoristámmal már 15 éve zenélek. Közben az X-Faktorban megjelent a Trap Kapitányként ismert beatboxos, Molnár Tibor Attila, aki a húgom párjaként bekerült a családba és adta magát, hogy énekeljünk együtt. Ekkor még trió voltunk. Aztán kaptunk egy felkérést, és az is kérés volt, hogy a Déryné prímását, Duka Lacit is vegyük be. Bevettük. 10 perc múlva már, mintha testvérek lettünk volna. Ott is megvolt a kémia. És működik a kémia a közönséggel is. Tibi behozza a fiatalokat a korával és a beatboxszal, Laci és Viktor az idősebbeket szólítja meg, mindhárman briliánsan és elegánsan nyúlnak a hangszerükhöz.

Most milyen projekten dolgoztok?

Most kezdtük el a „Kis koncertek - nagy borélmények” elnevezésű koncertsorozatunkat. A Barabás Villában volt egy kis koncertünk, ahol a párom megjegyezte, hogy úgy ’kapaszkodott’ volna egy pohár jó borba, miközben engem hallgatott. Innen jött az ötlet. Nemrég pedig már 400 embert előtt arattunk nagy sikert a Várkert Bazárban.

Mit üzensz a postásoknak?

Azt, hogy fontosak és nélkülözhetetlenek. A covid-járvány ezt nagyon szépen megmutatta, hiszen ők a pandémia ellenére vitték a leveleket, nyugdíjakat. A jelentlétük biztonságot adott azokban a kiszámíthatatlan időkben. Köszönöm ezt neki, és kitartást kívánok a munkájukhoz.